AZ OLTÁR

Az oltár a Szentély szíve, mivel az egész Istentisztelet körülötte összpontosul: valamennyi mindennapi és egyéb áldozat, csakúgy, mint az egyéni és a gyülekezeti felajánlások. Az összes nagyobb templomi ünnepség is az oltár közelében zajlik: a peszachi áldozat, az első zsengék bemutatása Shávuot ünnepén, sőt még Szukkot-kor a lulav ágakkal történő örvendezés is az oltár körül történik.

Pontos helyszín már az idők kezdete óta

Az oltár pontos helye rendkívül közelről meghatározható, és már időtlen-idők óta adott. A Dávid király és a Salamon király által az első Templom idején épített oltárt ugyanazon a helyen emelték: ez volt az a hely, amelynek a földjéből Ádám, az első ember teremtetett. A bölcsek megállapították: „Az ember abból a helyből vétetett, amely engesztelést szerez számára.” (B’résit Rabba 14:6). Később a Mórija hegyének ezen a pontján kötözte meg Ábrahám Izsákot az általa épített oltáron. E tette által Ábrahám kifejezte, hogy örök időkre ez lesz Isten Templomának a helye.

A szarvak és a rámpa

Az oltár tökéletes négyzet alakban épült, és eléggé nagy volt: magassága elérte a 10 amot-ot (kb. 5 méter), és szélessége a 32 amot-ot (kb. 16 méter). Két fő részből épült fel: magából az oltárból és a feljáró rámpából. Mindkettő kövekből és földből készült. Az oltár tetején, a négy sarkán bemélyedések voltak, amelyekből kis kiszögellések, vagy „szarvak” emelkedtek ki. E szarvak mindegyike egy négyzet-amah területű, és 5 tenyérszélességnyi magas volt (vagyis kb. 45-46 cm x 45-46 cm x 38 cm). A Biblia kijelenti, hogy az oltárt nem lehet lépcsőn megközelíteni, mivel ez illetlen és szemtelen viselkedés lenne a szent hely számára; „Ne menj fel lépcsőkön az oltáromra, hogy föl ne fedessék a szemérmed rajta.” (Ex. 20:23).

Három tűz az oltár tetején

Az oltár tetején három különálló farakás égett. A legnagyobb rendeltetése volt az, hogy az összes áldozatot ráhelyezzék; a második adta a parazsat a szentély belsejében álló illatáldozati oltárhoz, míg a harmadik volt az „állandó tűz”, amely folytonosan égett az oltáron, ahogy a versszakban áll (Lev. 6:5): „Az oltáron levő tűz pedig égjen rajta, el ne aludjék.”

E tüzek maradványaiból egy nagy kupac hamu keletkezett az oltár közepén. Isten megparancsolta, hogy a parazsat vigyék el onnan, és rakják le a Szentélyen kívüli, a „parázs helye” néven ismert tároló-helyen.

a fordításról

Magyar:

English:

A Szentély Intézet honlapja a jeruzsálemi (Izrael) székhelyû Szentély Intézet Nemzetközi Osztályának folyamatosan frissülõ projektje.

A szerzõi joggal védett webhely hosztolás és programozás ©2000-2006, az
Electric Scribe (SM) nagylelkû szolgáltatása.

A webhely tartalma, az összes szöveget és képet beleértve szerzõi jogvédelem alatt áll, bármilyen formában történõ sokszorosítása szigorúan tilos a szerzõi jog birtokosának elõzetes írásbeli engedélye nélkül! ©1991-2006, Cháim Richman rabbi és a Szentély Intézet.

Minden jog fenntartva.