|
Elvi nyilatkozat
A Szentély Intézet elkötelezett aziránt, hogy teljesítse a Szentély
felépítésére felszólító parancsolat valamennyi
aspektusát, és házat építsen I-ten jelenlétének
Mórija hegyén, Jeruzsálemben. A fenti elv alapján az Intézet
tevékenységi köre felöleli az ismeretterjesztést, a kutatást, a
társadalmi aktivitást és a tényleges felkészülést.
Célunk először a Templom-tudatúság
helyreállítása és ezeknek az „elfelejtett” parancsolatoknak az
újbóli életre keltése. Reméljük, hogy ha megtesszük a magunk részét, részesei lehetünk annak a folyamatnak, amely lehetővé teszi, hogy a
Szentély ismét realitássá válhasson.
Miért kellene a Templomot felépíteni?
Minek ez a felhajtás egy ősi, látszólag elavult koncepció
körül? Milyen kapcsolata van a Szentélynek mai világunkkal? Izrael népe csaknem 2000
évig Templom nélkül élt, és látszólag jól megvan
nélküle. Úgy tűnik tehát, hogy nekünk nincs rá
szükségünk, I-tennek pedig minden bizonnyal nincsen, akkor miért gondolunk mégis az
újjáépítésére?
202 bibliai parancsolat
A Színáj hegyi kinyilatkoztatáskor a zsidó nép
magára vette a „mennyei igát,” amely a Teremtővel fenntartott
kapcsolatának és szellemi felelősségének a kerete. A kapcsolat alapja az,
hogy Izrael elfogadta, és teljesíti a Tóra 613 isteni parancsolatát.
Valójában azonban e parancsolatok közel egyharmadának – 202 parancsolatnak – a
betöltése teljes mértékben a
Szentély fennállásától függ. De mi a mi
hozzáállásunk e parancsolatokhoz? Inaktívként, elavultként vagy
élettelenként gondolunk rájuk? Azt hisszük, hogy már nem
érvényesek? A majdani messiási megváltás idejébe
száműzzük őket; mondván, hogy majd csak a jövőben, a messiás eljövetelekor válnak ismét aktívvá?
A Tóra parancsolatai örök érvényűek
Mi sem állhatna távolabb az igazságtól.
Maimonidész azt tanítja (Szefer Igeret Ha’Smad), hogy a parancsolatok
teljesítése nem függhet a messiás eljövetelétől. Mindenkor
teljesíteni kell azokat. I-ten nem gondolja meg magát, és nem
érvényteleníti a Tórában található
parancsolatokat, amelyek egyszer s mindenkorra adattak. A templomi
szolgálat hiányában megtarthatunk ugyan e parancsolatokra emlékeztető
különféle rítusokat, de ezek valóban csak azok maradnak – a nosztalgia
üres gesztusai.
Partra vetett halak
De saját magunkat csapjuk be, ha azt hisszük, hogy a judaizmus mai állapota - a
Templom nélkül - normális. Ellenkezőleg, olyanok vagyunk, mint a partra vetett halak. Ha a Tóra parancsolatainak 1/3-a a Templom köré
összpontosul, láthatóvá válik, hogy a Templom hiányában
gyakorolt bibliai szertartás csupán csontváza annak, amit I-ten számunkra
eltervezett.
Szellemi elidegenedésünk
Sajnos, a Szentély iránti mai magatartásunk
nagymértékben a saját szellemi bukásunkat és a valódi
Tóra-ismeret, illetve hit alappilléreitől történt elidegenedésünket
tükrözi. A Szentély nem elsősorban valamiféle pazar épület volt, hanem
I-tennel fenntartott kapcsolatunk közvetlen színtereként szolgált, és a
legmagasabb szintű emberi vágyak kibontakozásához adott lehetőséget.
Olyan hely volt, ahol a menny és a föld - ember és I-ten - találkozott egymással.
I-tennel való kapcsolatunk
A földnek ezen az egy pontján, amelyet a Teremtő választott ki
jelenléte számára, egyedülálló módon
történik az ember I-tennel való kapcsolatának helyreállítása. Minden ember
eljöhetett a Templomba, hogy részesüljön ebből a közvetlen
és beteljesedést nyújtó kapcsolatból; hogy feltöltse szellemi
„telepeit”, és megújult céltudattal folytassa földi
pályafutását.
Az egyetemes béke új korszaka
Izrael minden prófétája – kivétel nélkül –
megjövendölte, hogy a Templom újjá fog épülni, ami az ember
történelmében példa nélkül álló egyetemes
harmónia és béke új korszakát vezeti majd be. Ilyen módon
tehát a Szentély újjáépítésére
irányuló „mozgalom” nem új. Csaknem 2000 évvel ezelőtt
született, a Második Templom lerombolásának pillanatában. Hiszen
amikor a Szentély állt Jeruzsálemben, a zsidó nép lelke volt… és
az egész világé… ahogy hitünk szerint újra az lesz.
A Szentély újjáépítése: a mi időnkben?
A zsidó tapasztalat valósága azt diktálja, hogy a Templom
újjá fog épülni. Sokan, amikor meglátogatják a Szentély
Intézetet, hitetlenkedve kérdezik: „Valóban azt hiszik, hogy megérik a
Szentély újjáépítését?”
A válasz nem fontos. Ne felejtsük el, hogy a zsidó történelemnek van egy
pályája, ami akkor kezdődött, amikor Ábrahám pátriárka darabokra
zúzta apja bálványait. Ez a pálya átível az
évezredeken, és nyilvánvaló, hogy rohamosan haladunk az idők
teljessége felé, amelyben a Szentély újra az emberiség szellemi
orientációjának a középpontja lesz. Akár a mi
nemzedékünkben válik ez valóra, akár nem, akkor is
dönthetünk úgy, hogy aktív résztvevői – és nem egyszerűen
szemlélői – leszünk annak a merész tervnek, amelyet I-ten adott Izrael és az
emberiség megváltására.
|