A SZENTÉLY INTÉZETRŐL: A SZENTÉLY INTÉZET: CIKKEK: MELYIK JÖN ELŐSZÖR, A MESSIÁS VAGY A TEMPLOM?

Sokak számára a Szentély felépítése iránti várakozás összekapcsolódik a messiás eljövetelével. A száműzetés nehéz körülményei között ugyanis mindig úgy gondolták, hogy egyszerűen nem lehetséges másképpen Izrael visszatérése és a Templom újjáépítése. Hogyan jöhetnének létre másképpen azok a feltételek, amely lehetővé tennék az újjáépítést – gondolták az emberek - ha nem történik isteni beavatkozás, és a messiás nem jelenik meg a színen?

A Messiás a bibliai forrásokban

Kezdjük azzal, hogy megvizsgáljuk a messiás fogalmának bibliai alapjait. A messiás fogalma először Bileám próféciájában jelenik meg: „fölkel egy csillag Jákóbból, s föltámad kormánypálca Izraélből” (Mózes 4. könyve, 24:17). Az e helyen kormánypálcára [jogarra] használt héber szó, a sévet arámi nyelvre a "messiás" szóval fordítható. A "messiás" különböző tulajdonságokkal jelenik meg a prófétai írásokban. Dániel könyve úgy ábrázolja, mint aki az ég felhőiben érkezik. "Láttam az éjjeli látomásokban. S íme, az ég felhőivel olyan, mint ember fia jön vala" (Dániel 7:13). Azonban Zekarjánál (9:9), a messiás leírása "alázatos és szamárháton ülő." E látszólagos ellentmondást a bölcseink úgy értelmezik, hogy mindkét látás alapvetően helytálló, és hogy minden lehetséges. Amikor a messiás megérkezik, lehet, hogy fenség és dicsőség fogja kísérni a megjelenését. A másik lehetőség az, hogy csendes és szerény módon jön el. A Talmud arra enged következtetni, hogy ez nem kis részben Izraelen múlik: ha méltónak és érdemesnek bizonyulnak, az állapotukhoz méltóan, fenséges módon fog érkezni; ha nem, ennek az ellenkezője az igaz (Szanhedrin 98).

A Messiás definíciója a Halachában (autentikus zsidó vallási törvényben)

Röviddel a második Templom lerombolása után a zsidó harcos, Bar Kochba rövid életű felkelést vezetett Izrael földjének római megszállása ellen (i.sz. 80-83). Maimonidész a következőképpen írja le Bar Kochbát: „olyan nagy király, akinek messiás voltáról egész Izrael - a nagy bölcseket is beleértve – meg volt győződve.” (Hilchot Ta’aniot 5. fej., Hilchot Melachim 11. fej. ). Valójában az egyik oka az ünnepélyes Tisá B’Áv böjt bevezetésének – a Szentély pusztulásán kívül – Bar Kochba bukásának felidézése volt.

Ez kulcsfontosságú a messiás szerepének helyes értelmezéséhez. Maimonidész szavaiból megérthetjük, hogy Bar Kochba Izrael királyságának helyreállítására és a népnek a földre történő visszavitelére irányuló kísérletét a zsidó törvény messianisztikus megnyilvánulásként határozza meg. Ilyen módon - e folyamat bukását gyászolandó - böjtöt rendeltek el minden nemzedék számára. Más szóval, Bar Kochba próbálkozásai messiási potenciállal bírtak. Hasonlóképpen, Zekarja próféta is arra enged következtetni, hogy bármilyen messiási megnyilvánulás fölött helyénvaló az örvendezés, még akkor is, ha csak kis mértékben vagy potenciállal jelenik meg.

„Vigadj nagyon, Cion leánya, riadozzál [kiálts], Jeruzsálem leánya! Íme a királyod jön hozzád, igazságos és győztes ő; szegény [alázatos] és szamáron ül.”

A második Templom idejében a nemzet valóban örvendezett a földre való visszatérés fölött, annak ellenére, hogy csak nagyon szerény visszatérésről lehetett beszélni. A visszatérést két törzsi vezető, Ezra és Nechemja irányította, és a Messiás akkor nem jött el. E szerény körülmények idején a bibliai vers „kölcsönveszi” a messiás szót, és mindenekelőtt Círusra, Perzsia királyára vonatkoztatja, aki a Templom felépítését engedélyezte. Ebben a vonatkozásban jelenti ki a Jesája könyvében található versszak: „Így szól az Örökkévaló a fölkentjéhez [messiásához], Kóreshez (Círushoz)” (Jesája 45:1).

A Tóra parancsolatainak teljesítése nem függ a Messiástól

Nincsenek olyan bibliai versek, amelyek a Szentély felépítése és a messiás eljövetele közötti összefüggésre utalnának. A Templom felépítése olyan parancsolat, amely egész Izrael számára - minden nemzedékben - kötelező.

Azt is meg kell jegyezni, hogy különbség van az Izrael számára előírt parancsolatok és messiás eljövetelére vonatkozó próféciák között. A próféciák isteni ígéretet tartalmaznak; mennyei kijelentést az idők végén megjelenő megváltóról.

Ezt az isteni ígéretet soha, semmi nem képes megváltoztatni. Fontos azonban tisztában lenni azzal, hogy a messiás eljövetele nem függ mástól, csak I-ten akaratától. Akkor teljesíti be az ígéretét, amikor Ő jónak látja.

Igazából, ha egyáltalán felmerül a kérdés, hogy „melyik jön előbb, a messiás vagy a Templom”, bőséges jelét találjuk annak, hogy a Szentély felépítése meg fogja előzni a messiás eljövetelét. Különböző bibliai versek és a nagy bölcsek által tett különböző megállapítások szintén ezt támasztják alá. Valójában Maimonidész is ezen a véleményen volt, aki klasszikus, Jemenbe írt levelében egy megdöbbentő verset idéz Maleáki próféciájából (3:1):

„És hirtelen eljő templomához az úr, akit kívántok.”

Úgy tűnik, hogy ez a prófécia – a messiás eljövetelére utalva – pontosan meghatározza, hogy valóban a már megépített Templomba fog eljönni. A zsidó hit egyik legfontosabb fundamentuma az a meggyőződés, hogy a Tóra parancsolatai mindenkor és minden körülmények között érvényesek és teljesítendők. A nélkül kell megcselekednünk őket, hogy a messiás eljövetelének időpontjával kapcsolatos spekulációba bocsátkoznánk. Mózes ötödik könyve egy teljes versszakot szentel e tanításnak: „A rejtett dolgok az Örökkévalóé a mi I-tenünké, de a nyilvánvalók [kijelentett dolgok] a mieink és a gyermekeinké mindörökké, hogy megtegyük mind e tannak [Tórának] mind az igéit” (Mózes ötödik könyve 29:28).

Maimonidész megvetéssel ír azokról, akik érvénytelennek tekintik a Tóra bizonyos parancsolatait, és nem cselekszik meg azokat, mondván, hogy először megvárják a messiás eljövetelét:

„Azok az emberek, akik azzal győzködik magukat, hogy maradnak [a száműzetésben, ahol nem tudják megcselekedni a parancsolatokat], amíg a király, a messiás el nem jön, majd utána mindnyájan Jeruzsálembe mennek… nem csak magukat csapják be, hanem másokat is bűnbe visznek… mert nincs kijelölt, meghatározott időpont a messiás eljövetelére… viszont vallásunk kötelezettségei és a parancsolatok nem függnek a király, a messiás eljövetelétől. Inkább a mi feladatunk, hogy elfoglaljuk magunkat a Tórával és a parancsolatokkal, és minden tőlünk telhetőt megtegyünk annak érdekében, hogy azokat teljesítsük. Miután gondoskodtunk a kötelességeinkről, ha I-ten méltóknak talál minket… hogy meglássuk a messiást, akkor jó. Ha nem – semmit sem veszítettünk, és teljesítettük a kötelességünket.”

(Maimonidész: Levél a vallási üldözésről)

Ilyen módon bizonnyal nyilvánvaló, hogy a harmadik Templomot még ma, a messiás eljövetele előtt fel lehet építeni Jeruzsálemben. Ez pontosan megegyezik Izrael bölcseinek a jeruzsálemi Talmudban feljegyzett véleményével.

„A Szentély a jövőben a Dávid királyságának megalapítása előtt helyreállításra kerül.” (Ma’aszer Seni 29)

Ugyanilyen módon a második Templom építői sem várták meg a messiás eljövetelét, hanem – szegénységük és idegen elnyomásuk ellenére - egyszerűen elkezdték az építkezést.

Hasonlóképpen több próbálkozás is történt már a történelem folyamán a Templom újjáépítésére. E kíséretek a Maimonidész által megfogalmazott fontos alapelven nyugodtak: „A parancsolatok kötelezettsége nem függ a messiás eljövetelétől.” A rabbinikus irodalom egészében találunk bizonyítékokat arra nézve, hogy a messiás egy olyan nemzedékhez fog eljönni, amely már felépítette a Templomot. Például a Midrás Jalkut Simoni-ban (Jesája 499), a következő megállapítás található: „Rabbijaink azt tanították, hogy amikor eljön a messiás, a Szentély tetejére fog állani, és kiáltani fog Izraelnek: ’Alázatosok! Megváltásotok ideje elközelgett!’”

Ebben a jelenetben a messiás eljön, hogy bejelentse népe, Izrael számára a régóta várt megváltás bekövetkeztét… és Izrael a Szentélyben fogadja őt.

Ugyanakkor azt is megértjük, hogy ha Izrael még nem építette fel a Templomot a messiás eljöveteléig, egyik feladata az lesz, hogy utasítsa őket arra. Maimonidész erre a forgatókönyvre utal, amikor a „Királyok törvényeiben” megállapítja:

„A jövőben eljön a messiás király… és felépíti a Templomot… és újra bevezetésre kerülnek a régi idők törvényei; áldozatok vitelére kerül sor, és a szombatévre, illetve a jubileumi évre vonatkozó feljegyzések a Tóra előírásai szerint betartásra kerülnek… és ő gondoskodik majd arról, hogy egész Izrael kövesse e törvényeket.”

Ha Izrael nem teljesíti a Szentély felépítésére vonatkozó parancsolatot – ahogy azt a Babilonból visszatérő száműzöttek megtették -, akkor a messiás utasítása alapján kerül rá sor, aki az egész nemzetet felszólítja majd, hogy keljen fel, és építse újjá, akár a múltban. De Izrael sehol sem kapott olyan utasítást, hogy rá várjon az újjáépítéssel! Ilyenképpen Maimonidész a következő szavakkal kezdi a „Templom törvényei” című írását:

„Felszólító parancsolat az Örökkévaló Templomának felépítése, készen az áldozati felajánlások elvégzésére, ahova évente háromszor az ünnepi zarándoklat irányul…”

Összegzésképpen: sokkal könnyebb a messiásra várni, és ilyen módon „őrá hárítani a felelősséget,” mint felelősséget vállalni önmagunkért és a tetteinkért. A Biblia gondos elemzése és tanulmányozása során azonban egyértelműen kiderül, hogy a messiás eljövetelére várni a Templom újjáépítésével nem más, mint kényelmes kifogás.

Kétségtelen tény, hogy az I-ten akaratának megfelelő időben a messiás eljön. Ez nagyszerű ígéret, amelyet Ő tett, és amelyet semmi sem képes megváltoztatni. Semmi köze sincsen viszont ennek az I-ten iránti kötelezettségeinkhez! Azok sem változnak! Nem a messiás feladata az, hogy odajöjjön hozzánk, és azt mondja: „Most van itt az ideje, hogy ezt vagy azt a bizonyos parancsolatot megtegyétek.” Hiszen a parancsolatokat Izraelnek mindig teljesítenie kell, mindenkor, a legjobb képességünk szerint.