fõoldal rólunk hírek események olvasmányok galéria cikkek templom-hegy vörös üszõ adomány
kapcsolat   multimédia   vendégkönyv   hírlevél/küldés   tagság   tagok bejelentkezése   adományozók fala   bolt   keresés

 

A Templom-hegy A Templom-hegy felszabadítása
A Templom-hegy felszabadítása Válasz a rabbik „tiltására”
A Templom-hegy: ébredés Maimonidész
Police Discrimination Az izraeli törvények
The Continuing Destruction Közelmúltbéli látogatások
Régészeti leletek
 
„Cion szabadságáért”

„A projekt első napjaiban előkerült egy érme a rómaiak ellen vívott Nagy Felkelés idejéből, amely a második Templom lerombolása előtt tört ki. A L’Herut Tzion, vagyis „Cion szabadságáért” feliratot viselte.” Az eredeti cikket ide kattintva olvashatja el.

Zachi Zweig - aki először akkor fújt riadót, amikor a muszlim Wakf-ot 2000-ben a Templom-hegyről a Kidron völgybe végzett illegális földkihordáson kapták - nagylelkűen engedélyt adott a Szentély Intézetnek a fenti képek reprodukálására, amelyeken egy – a Nagy Felkelés (i.sz. 66-70) idejéből származó, és a ”לחרות ציון” - „Cion szabadságáért” - héber feliratot viselő bronzérme két oldala látható.

Zachi, régésztársa, Dr. Gabriel Barkay és önkéntesekből álló csapatuk további kincseket is talált a „templom-hegyi ásatási anyagban”, de nem szívesen tesznek közzé több fényképet mindaddig, amíg el nem végzik a leletek minden kétséget kizáró azonosítását. Ha többet is szeretne megtudni a munkájukról, és arról, hogyan támogathatja őket, kattintson ide.

A fentiekben bemutatott érme jellegében hasonló a görög-asszír megszállók elleni – körülbelül 400 évvel korábbi - hasmoneus felkelés idején vert érmékhez, valamint a későbbiekben - i.sz. 132-ben - kitörő Bar Kochba-féle forradalom alatt vert érmékhez.

Minden egyes esetben az érméket olyan eszközként használták, amely által deklarálhatták a felkelés célját: a zsidó nép, Izrael földje és a Szentély felszabadítását mások politikai és kulturális dominanciája alól. Miért éppen érméket választottak erre a célra?

Az érmeverés képessége már önmagában is a függetlenség egy bizonyos mértékét sugallja, még ha csak rejtett módon is. Ezért már a pénzverés puszta megjelenése is a megszállókra mért csapásnak számít.

Amennyiben az érmék pénzbeli értékkel is bírnak, és áruvásárlásra, illetve árucserére is felhasználhatók, akkor kereskedelmi, és – tágabb értelemben – politikai függetlenséget is képviselnek.

Az érméket gyakran már forgalomban lévő érmékre „verték rá”, vagyis vettek egy római érmét, és újraverték az ellenállás üzenetével – ebben az esetben: „Cion szabadságáért”.

A Nagy Felkelés

(i.sz. 66-70)

Időszámításunk első századára Róma a „civilizált” világ nagy részét meghódította, beleértve – természetesen – Izrael földjét és Júdea királyságát is. A római szokás az volt, hogy nem csak politikailag és katonailag, hanem kulturálisan is kiterjesztették hatalmukat a leigázott népekre. Akárcsak az idegen uralom korábbi időszakaiban, a politikai és a katonai iga elviselhető volt a zsidó nép számára, de a kulturális elnyomás nem. Mivel a zsidó civilizáció az Egyetlen, oszthatatlan, mindenütt jelen lévő és mindenható, a Törvényét a Szináj hegyen kinyilatkoztató I-ten, az Univerzum Teremtője, és az e kinyilatkoztatásból származó erkölcsi kötelesség - elismerésén és a neki való hűségen alapult, ez a tény visszavonhatatlanul ütközőpályára állította a római kultúrával. A rómaiak pogányok voltak, akik sok istenben és félistenben (isteni erőkkel rendelkező emberekben) hittek. Gyakran a római Cézár is ilyennek kiáltotta ki magát. A kellemes időtöltést a rómaiak nem a szegények számára végzett ételosztásban képzelték el, hanem abban, hogy zsúfolt stadionokban egymást lemészároló gladiátorok (rabszolgák) látványán mulattak. A rómaiak hajlandóak voltak bizonyos politikai autonómiát adni a nekik alárendelt nemzeteknek, de ennek az ára teljes kulturális alávetés volt. Ez felborzolta a zsidók kedélyeit, akik továbbra is a saját útjaikat járták. Egyeseket azonban – megvesztegetéssel vagy politikai intrikával – sikerült megvásárolniuk, és kulturálisan asszimilálniuk a pogány római világba. Ezek a köpönyegforgató zsidók biztosították a rómaiak helyi hatalmi bázisát. Idővel az elnyomásnak ez a bevált módszere a templomi papságot is elérte. A korrumpálható papokat a rómaiak megjutalmazták, és – behatolva a nemzet szellemi szívébe – magukhoz ragadták a főpapi poszt adományozásának jogát.

A terhes adózás évtizedei, a pogány kultúra erőszakos terjesztése Jeruzsálemben és másutt, a római katonák fokozódó jelenléte és sértő magatartása a Templomban, a zsidó vallási gyakorlatokkal való folytonos szembeszegülés, a furcsa igények - mint például Caligula császáré, aki szobrot akart állíttatni magának a Szentélyben - végül túl soknak bizonyultak a zsidók tűrőképessége számára.

A 66-os évben Florus, a római helytartó nagy mennyiségű ezüstöt lopott a Templomból. Ez heves reakciót váltott ki a zsidókból, akik megrohanták, és lerombolták a Jeruzsálemben állomásozó római helyőrséget. A szomszédos Szíriából nagy erőket csoportosítottak át a születő felkelés elfojtására, de a zsidók őket is megverték.

E meglepő győzelmeken felbátorodva a zsidó felkelés egyre intenzívebbé vált. Totális háború következett. A rómaiak 60000-es létszámú csapattal tértek vissza, és Galileában – a lázadó tevékenység központjában – vágtak vissza. Az eredmény Galilea meghódítása lett. Mintegy 100000 zsidót öltek meg, vagy adtak el rabszolgának.

Mindeközben Jeruzsálem Galileával ellentétes következtetésre jutott. A jeruzsálemi zsidók – akik nem voltak meggyőződve arról, hogy a rómaiakat ki lehet verni Izraelből – viszonylag csendesek maradtak, abban reménykedve, hogy túlélhetik a szerintük elhibázott felkelést.

Amikor azonban a galileai vérengzéseket túlélő zsidók Jeruzsálembe menekültek, a viszály felütötte fejét a Szent Városban. A radikális jövevények megpróbálták akaratukat a jeruzsálemiekre kényszeríteni, hogy további konfliktust szítsanak a rómaiakkal. Miközben a rómaiak ostrom alá vették Jeruzsálemet, testvérharc tört ki az ostromlott város zsidói között. A Knai’im vagy zelóták a terror uralmát szabadították rá hittestvéreikre, mivel megkérdőjelezték az ügy iránti lojalitásukat. Jochanan ben Zakkáj rabbinak – holttestnek álcázva - sikerült elszöknie a városból. Kerem V’Javne városába menekült, ahol lerakta az alapjait a Szentély lerombolása utáni zsidó életnek.

Végül 70-ben a rómaiak áttörték a város falait, és a héber Áv hó 9. napján kifosztották, majd lerombolták a Szentélyt, a földdel téve azt egyenlővé. A római katonai akció még további három évig tartott, és tetőpontját a Holt-tenger melletti Maszada erődítményének elfoglalása jelentette 73-ban, ahol a zsidók – szembesülve elkerülhetetlen elfogásukkal és rabszolgának történő eladásukkal – kollektív öngyilkosságot követtek el.

Nem kevesebb, mint egymillió zsidó vesztette életét a Nagy Felkelés során, vagy fegyver által, vagy éhezés és betegség következtében.

Hat évtizeddel később, i.sz. 132-ben kitört a második felkelés, a Bar Kochba-féle lázadás. Akárcsak a Nagy Felkelés, ez is a rómaiak elleni győzelmekkel kezdődött. Simon Bar Kochba karizmatikus vezető, és időnként ragyogó generális volt, de végül a római hadigépezet puszta létszáma és katonai ereje összeroppantotta a zsidó ellenállást. A zsidókat kitiltották Jeruzsálemből és Izrael földjének nagy részéről. Hadrianus római császár felszántatta a Templom-hegyet, ott pogány szentélyt emeltetett, és átnevezte a várost „Aelia Capitolina”-nak, Izrael földjét pedig Palesztinának. Így kezdődött el a zsidó nemzet történelmének végső és leghosszabb száműzetése.

A Nagy Felkelés bukása a fellángoló szenvedélyek, a túlzott várakozások és a zsidókat hatalmába kerítő alaptalan gyűlölet halálos elegyének a következménye volt. Mégis, a zsidó nép volt az egyetlen olyan nemzet, amely kihívást mert intézni a római elnyomásnak, és a zsidó harcosok voltak abban a korban az egyedüli olyan harcosok, akik figyelemreméltó katonai győzelmeket arattak. Éppen úgy, ahogy azt az egyiptomi exodus története is nyilvánvalóvá teszi, az I-ten iránti zsidó hűség eleve kizár minden földi hatalom iránti hűséget. A zsidó nép és I-ten szövetségének végső látható megnyilvánulása a Szentély. Ezért mindig ez jelentette a „forráspontot” azok számára, akik el akarták választani a zsidó népet I-tentől, és el akarták pusztítani őket. Ugyanebből az okból a Templom mindenkorra az idegen elnyomástól való teljes zsidó függetlenség szimbóluma, és az I-tenhez fűződő zsidó kötelék végső jelképe marad. Ez az egyszerű, a „Cion szabadságáért” feliratot viselő érme, amely két évezred elnyomásának, népirtásának és határtalan gyűlöletének szennyén keresztül villan elő, arra emlékeztet minket, hogy a harcnak még koránt sincs vége, és a zsidó népnek okozott igazságtalanság mindaddig nem nyer jóvátételt, amíg I-ten háza újjá nem épül, és az istentisztelet helyre nem áll a jeruzsálemi szent Mórija hegyen.

2005. február 14.

A Templom-hegyről származó törmelék régészeti átrostálása és kutatása
„Mert szolgáid kedvelik köveit, és porát kímélik.” (Zsoltárok 102:15)

1999. novemberében illegális építési és földmunka történt a Templom-hegyen, ami helyrehozhatatlan károkat okozott a terület régészeti kincseiben. Ez annak a nagyobb szabású, a Wakf (a muszlim szent helyekért felelős vallási testület) által végzett illegális munka-sorozatnak a része, amely arra irányul, hogy átírják a történelmet, és – különösen – gyökerestől kiirtsák a Hegy zsidó történelmének maradványait. A régészeti maradványokkal telített, az illegális munkálatokból származó földkupacokat buldózerekkel és teherautókkal távolították el, és a Kidron völgyben rakták le. Bár e maradványok már nincsenek az eredeti összefüggésükben, nagy és fontos régészeti potenciállal bírnak. Rendszerezett tudományos régészeti ásatásokat és felügyeletet sosem engedélyeztek a Templom-hegyen, és a helyszínről származó egyedüli archeológiai bizonyítékokat ezek a halmok tartalmazzák.

Pontosan emiatt vállalta magára Dr. Gabriel Barkay archeológus - a Bar-Ilan Egyetem védnökségével - e kupacok átrostálásának feladatát, a romokban megmaradt bármilyen régészeti információ megőrzése érdekében.

A projekt 2004. novemberében kezdődött. Bár a kupacoknak még csak kevesebb, mint húsz százalékát rostáltuk át, munkánk máris fontos tárgyi leleteket eredményezett különböző időszakokból, az első Templom idejétől napjainkig. Ezek között szerepelnek: - egy pecsétnyomat a Második Templom idejéből (ötágú csillag a ירושלים (Jeruzsálem) szó feliratával), - néhány felirattöredék az első Templom idejéből, - egy márványoszlop nagy darabja, - üvegedények töredékei a második Templom idejéből, - aranyból vagy csontból készült különböző díszítések, - különböző időszakokból származó nyílhegyek (köztük a babilóniaiak által az első Szentély lerombolása közben használt egyedülálló szkíta-iráni nyílhegy), - egy - a perzsa vagy a száműzetés utáni időszakból származó - alabástrom kozmetikai edény, - egy díszített kőasztal darabja a második Templom idejéből, - mázas téglák töredékei, - elefántcsont fésűk a második Templom idejéből, és - érmék tucatjai, amelyek közül az első a rómaiak ellen vívott első zsidó felkelésből maradt ránk, „Cion megváltásáért” felirattal. Chanuka előestéjén egy hasmoneus olajlámpát találtunk.

Valószínű továbbá, hogy olyan értékes tárgyi emlékek kerülnek még elő, mint: pecsétek, (feliratos) cserépdarabok, érmék és más fontos építészeti maradványok. Ez mindössze néhány példa azoknak a tárgyi emlékeknek a típusaiból, amelyek nagymértékben gazdagítják majd a Templom-hegynek a történelem során betöltött funkcióiról szerzett ismereteinket.

De leginkább maga az a tény, hogy időt szánunk, és erőfeszítést teszünk a Templom-hegyről származó kőtörmelék átvizsgálására, nagyon erőteljes üzenetet közvetít a világnak a helyszín fontosságát illetően. Dr. Barkay e tettet ahhoz a tiszteletadáshoz hasonlítja, amelyet egy elhunyt személy iránt a holtteste eltemetésével tanúsítunk.

A projekt terv

A Kidron völgyben nagyszámú törmelékkupacot találtunk (kb. 100 teherautó hordta ki). E kupacokat átszállítottuk egy másik helyszínre, ahol biztonságban vannak, és védelmet élveznek a külső behatásoktól. A halmok előzetes rostálásához egy hordozható osztályozó berendezést használtunk. A gép különböző rostálási felbontású kupacokat hozott létre. A nagy felbontású kupacokat újra kell rostálni kézzel, víz segítségével, a régészeti leletek azonosítása céljából. E földrakásokat alaposan meg kell vizsgálni, ami nagyon idő- és munkaigényes folyamat. A kiemelt régészeti anyagokat megfelelően kezelni, és publikálás céljából dokumentálni kell. Bizonyos leleteket további kutatás céljából izraeli és külföldi laboratóriumokba kell küldeni. A kutatáshoz és az eredmények publikálásához pénzforrásokra is szükség lesz.

Tisztelettel:

Gabriel Barkay, PhD.
Ásatásigazgató és vezető archeológus
Zachi Zweig – adminisztratív igazgató és archeológus

Egyéb leleteket ide kattintva tekinthet meg.

 

Szentély Intézet keresés:
                               add this to your site (advertisement)

 
a fordításról

  Magyar:

fõoldal | rólunk | nemzetközi osztály | szent edények és papi ruhák | cikkek | a templom hegy

English:

fõoldal | rólunk | hírek | események | olvasmányok | galéria | cikkek | templom-hegy | vörös üszõ | adomány | adományozók fala | kapcsolat | multimédia | vendégkönyv/hírlevél/küldés | vendégkönyv
oldaltérkép | bolt | francia | héber

 

A Szentély Intézet honlapja a jeruzsálemi (Izrael) székhelyû Szentély Intézet Nemzetközi Osztályának folyamatosan frissülõ projektje.

A szerzõi joggal védett webhely hosztolás és programozás ©2000-2006, az
Electric Scribe (SM) nagylelkû szolgáltatása.

A webhely tartalma, az összes szöveget és képet beleértve szerzõi jogvédelem alatt áll, bármilyen formában történõ sokszorosítása szigorúan tilos a szerzõi jog birtokosának elõzetes írásbeli engedélye nélkül! ©1991-2006, Cháim Richman rabbi és a Szentély Intézet.

Minden jog fenntartva.